A sötétség városa

Estalia

A Necrarch Vérvonal
A Necrarch vámpírok ismertetője

A Necrarch-ok a legritkább és a legembertelenebb fajtája az ismert vámpíroknak. A legendák szerint Wsoran-tól, Rasetra hercegétől, származtatható vérvonaluk. Ugyan eme legendás ősatya már hosszú ideje az enyészet martalékává vált Lahmia kőbevájt kazamatáiban, Wsoran visszataszító öröksége továbbél gyermekeiben.

A Necrarch-okat minden épeszű ember, sőt még saját élőhalott testvéreik is elkerülik. Szokásaik a legtöbbek számára érthetetlennek, már-már őrültnek tűnnek. Őrületük azonban elhalványul rendkívüli tudásuk mellett a tiltott tudományokban, mely leginkább alkímiában és természetesen nekromanciában mutatkozik meg.Az ismert vámpírfajták közül a Necrarch-ok a legkevésbé emberiek. Amíg a legtöbb vámpír ravaszsággal, vagy erővel az emberek feletti uralomra igyekszik szert tenni, a Necrarch-ok nem akarnak mást, mint véget vetni mindenek, ami élő. A Necrarch-ok a legritkábbak a nagyobb vámpír-családok között. Mindemellett, több tulajdonságuk is nagyban eltér élőhalott testvéreikétől, melyek közül kétségtelenül megjelenésük a legszembeötlőbb. A Necrarch- ok bűzlő, rothadó rettenetek, kiknek emberfelettien gonosz tekintetét nagyon kevés halandó képes megállni remegés nélkül. Meglátni egy Necrarch vámpírt legalább annyira megrázó, mint amennyire megigéző Lahmiai testvéreiket. A többi eltérés ugyan nem oly szembetűnő, mint küllemük ám annál fontosabbak. Minden vámpírok közül, a Necrarch-ok az egyetlenek, akiknek nincs szükségük vérre a túléléshez. Hogy hogyan képesek elkerülni a vámpír faj kétségtelenül legnagyobb átkát az mindmáig ismeretlen. Ám amíg a többi vámpír kénytelen emberekre vadászni nap mint nap, kockáztatva a felfedezés veszélyét, addig a Necrarch-ok az emberiségtől távol, elrejtőzve mélyedhetnek bele sötét tudományaikba.

Mindennek tetejében, egy Necrarch nem is úgy szemléli a világot, mint a többi vámpír. Számukra az élők birodalma nem több mint ködös képzelgés. A másvilág ugyanakkor - sírjaik masszív tömege és a kriptákban lakozó megszámlálhatatlan rém - kristálytisztán tárul eléjük és sokkal valóságosabb, mint az élettel teli halandó világ. Éppen ezért a Necrarch-ok elzárkózva élnek távol az emberiségtől, ahol szabadon mélyedhetnek el kétes praktikáikban. A sötét varázslatok tudományában nincs párjuk a többi vérszívó közt; olyannyira, hogy még a leghatalmasabb vámpír fejedelmek is óvatossá válnak egy Necrach közelében.

A Necrarch-ok magányos tornyokban és odúkban húzzák meg magukat, messze minden emberi településtől. Erőteljes varázslatoktól és élőholtak légióitól oltalmazva, ezen ősi vámpírok a sötét tudományok gyakorlásának szentelik örökké tartó életüket. Ennek következtében, magányának és elszigeteltségének megóvása elsődleges egy Necrarch vámpír számára. A legtöbb boszorkányvadász, ennek ellenére, mégis megszállottan kutat búvóhelyeik után; melyek megtalálását szinte mindig kegyetlen öldöklés követi. A csata végével azonban ezen szerencsétlen boszorkányvadászok szinte mindig a vámpír élőhalott seregében végzik, örök életen át szolgálva esküdt ellenségüket.

Mindazonáltal, még a Necrach-ok sem képesek teljesen elszigetelve élni, hiszen gyakran elengedhetetlen néhány élő áldozat, vagy egyéb „alapanyag” mágikus kísérleteikhez. Ennek következtében szűkségük van ügynökökre az emberek társadalmában. Mivel a testi szépség számukra teljesen értéktelen, a Necrarch-ok gyakran fogadják el azok szolgálatait, akiket az emberi közösség kitaszított vagy megvet: fertőzöttekét, őrültekét, eltorzultakét és mutánsokét. Valamilyen oknál fogva a Necrach-ok szánalmat éreznek ezen kitagadott szerencsétlenek iránt. Ügynökeik cserébe rendíthetetlen hűségről tesznek tanúbizonyságot, és olyan feladatokat hajtanak végre, amely a vámpír számára nehéz vagy egyenesen lehetetlen lenne. Ezen söpredék, a nap fénye alatt, sírokat rabol ki és dögvermekben kutat alapanyagok után gazdájuk sötét kísérleteihez.  A legintelligensebbeket a Necrarch-ok beavatják a nekromancia rejtelmeibe is. A legritkább esetben azonban, egy rendkívüli tehetséggel megáldott szolga megtapasztalhatja a legnagyobb kegyet, melyet egy vámpír halandónak adhat: az örök életet, a beavatást a Necrarch vámpírok közé.

Mint minden vámpír, a Necrarch-ok vérvonala is az ősi Lahmiába vezet vissza, ahol őseik örökkön élő fejedelmekként uralkodtak az élőkőn. A Necrarch- ok Wsoran-tól, hitük szerint minden vámpírok ősatyjától származnak. Minden valószínűség szerint, Wsoran egy alkimista és akadémikus volt a rég elfeledett Nehekhara-i időkben, aki társaihoz hasonlóan az örök élet elixírén dolgozott. Ám biztosat senki nem tud, hiszen a vámpírok történelme mindmáig a sötétség homályába vész, és a Necrarch-ok különösen féltve őrzik múltjuk titkait.

Lahmia bukását követően azonban a vámpírok királysága véget ért. A Lahmia-i Nagykönyvtár leégetése után Nehekhara felhalmozott tudása mind a lángok martalékává vált. Számosan Wsoran tanítványai közül is a könyvtár romjai közt égtek. A világ szerencsétlenségére azonban, néhányuknak sikerült elmenekülni. Az ezt követő Numasi és Zandri légiók üldöztetését túlélt maroknyi Necrarch szétszóródott a világ minden tájára, türelmesen várva ellenségeik elkerülhetetlen halálát és töretlenül folytatva sötét tanulmányaikat. A legtöbbjük magas tornyokban húzta meg magát, ahonnan szabadon tanulmányozhatják a csillagokat és védhetik meg felbecsülhetetlen tudásukat az esetleges betolakodóktól.

Tornyaikban rejtőzve, a túlélő Necrarch-ok erőteljes varázslatokat bocsátanak szabadjára Geheimnisnacht éjszakáin. Minden egyes lépésük a mágia rögös ösvényén pusztán egyetlen célt szolgál: véget vetni mindennek, ami élő. Átkuk lassan kúszik tova sötét odvaikból, folyókat mérgezve meg, erdőket szárítva ki, embereket és állatokat egyaránt nem kímélve sújt mindenkit a lassú és kínkeserves halálba. Céljuk egyértelmű: eltörölni mindent, ami elő a világ felszínéről.

Akik jártasak a mágia sötét tudományában, gyakran vélik felfedezni Fekete Nagash keze nyomát a Necrarch-ok praktikáiban. Köztudott, hogy Nagash célja szintén az élők kiirtása és egy teljesen élőhalott királyság létrehozása, amelynek minden lakója az Árnykirályt szolgálná. Egy ilyen világ örökkön tartó rendben létezne, a természet minden változásától és kiszámíthatatlanságától megkímélve. Visszataszító terveik miatt a Necrarch-ok minden boszorkányvadász elsődleges célpontjai minden vámpírok felett, akik mindent megtesznek e veszélyes faj kiirtására. Sajnálatos módon, megtalálni a búvóhelyeiket egyike a legnehezebb feladatoknak, amit egy vámpírvadász maga elé tűzhet.

A Necrarch-ok csak a legritkább esetben viselnek nyílt háborút, ám olyankor nagyobb fenyegetést jelentenek az élők számára, mint bármely más élőhalott. Nekromanciában való jártasságuknak köszönhetően félelmetes nagyságú élőhalott seregeket képesek mozgósítani. Az általuk viselt háborúk azonban nem hatalomért vagy földi javakért törnek ki, hanem minden esetben valamely rég elfeledett tudás megszerzéséért. Estalia lakosai mind a mai napig megremegnek Nourgul a Rettenetes - “Estalia Wamphyri-ja” - emlékétől, aki élőhalott seregével ellenük vonult a híres Halál-háborújában. Nourgul több tízezernyi élőhalottja segítségével, a földdel tette egyenlővé Estalia jelentős részét, több ezernyi életet pusztítva el és sorban semmisítve meg a gőgös Estaliai uraságok seregeit. A háború alapját azonban egyetlen könyv, a Bölcsesség Kódexének birtoklása szolgáltatta, melyet féltve őriztek Myrmidia templomában. A világ szerencséjére, a vámpír fejedelem sorsa beteljesedett mielőtt kezét a kódexre tehette volna, Estaliának azonban évtizedekbe tellett mire kiheverte a háború nyomait.

Mivel rendkívül ritkák, sok tudós egyenesen kétségbe vonja a Necrarch vámpírok létezését. A világ sötét zugaiban azonban, rejtve az emberi hatalmak pásztázó szemétől, a Necrarch-ok folytatják lassú és alattomos praktikáikat. Egy napon majd munkájuk gyümölcsöt hajt és a világ soha nem látott borzalmakat lesz kénytelen elviselni.